Lakásnéző kálvária

 2009.01.26. 14:18

Hihetetlen estém volt a múlt héten, köszönhetően a lakáskeresésnek.

4 címet sikerült egyeztetnem, ráadásul nagyon profin, kettő-kettő egymáshoz közel volt, de nagyjából fél órás intervallumokkal beszéltem meg, de így is fél 6-től 8-ig eltartott a dolog. Elmesélem, miért, nagyon tanulságos.

 

1. lakás: Lelakottan, de drágán

Mindegyik Óbudán volt, az első és a második az Auchan környékén. Az elsővel nem is volt semmi gond, az ügynök ott volt a megebszélt időben, sőt, kocsival el is vitt, és másnap fel is hívott, hogy mi a döntésem, szóval profi volt. Végig kedves, segítőkész (egyébként az egyetlen ügynök, aki válaszolt az e-mail-emre, ami jellemző sajnos). Szóval vele nem is volt a baj, de a lakás annál kevésbé tetszett. Teljesen lelakott volt (parkettát kellett volna cserélni, nem volt a konyában tűzhely, csak főzőlap, stb.). Állítólag a tulaj most vette meg, és ki akarja adni mindjárt. Talán költene is rá, ha lenne rá igényem, csak azt nem tudom, hogyan szedi fel a parkettát, ha alatta bannak a bútoraim. Szóval ez nem tetszett.

 

2. lakás: Ja, hát visszahívást vártam volna...

A következőt magánszeméllyel beszéltem meg. Itt elkövettem azt a hibát, hogy már a telefonban rákérdeztem, mennyire alkuképes az ár (ez tilos, most mondom!). A kérdésem nagyon felháborította, és kérdezte is, hogy akkor ezek után nem is tudja, hogy megnézzem-e egyáltalán (?). Mondtam, hogy persze, megnézném, majd megbeszéljük, részemről ugyanis nem volt teljesen komoly a dolog (mármint az alkudozás, de szerintem nem vesztek semmit, ha megkérdezem, mert hát ki tudja?). Szóval várom a hölgyet, sehol. Felhívom, és a következő derül ki: hát ő részemről (!) várt volna egy visszahívást, mert nem tud engedni az árból, és így nem tudom, miért nézném meg. Elmeséltem neki, hogy nem ezt beszéltük meg, és minek egyeztettem volna időpontot, és semmilyen visszahívásról nem volt szó. Jó, hát ő itt lakik közel, és 10 perc alatt ott tud lenni. Megköszöntem, hogy ezek után inkább hagyjuk. Nem szeretem erőltetni az ilyen dolgokat, úgy voltam vele, hogy ha erre nem képes, hogy megmutassa a lakást, akkor én sem várok a hidegben (a HÉV-hez beszéltük meg a találkát).

 

3. lakás: Szerencsétlenkedés ingatlanügynök módra

A harmadik és negyedik lakás pár HÉV-megállóra volt, ezt ügynökkel beszéltem meg. A történethez hozzátartozik, hogy ugyanezzel az irodával még novemberben próbáltam leegyeztetni egy másik lakás megnézést, de annyira bénák voltak (nem tudtak soha időpontot adni, majd én hívjam vissza őket, a fülem hallatára veszekedtek egymással), hogy azt mondtam, hagyjuk. Azt a lakást egyébként a mai napig nem adták ki. Most ismét bepróbálkoztam velük: nem kellett volna. Szépen vártam, majd ismét én telefonáltam: a kis hölgy megklepődve újságolta, hogy hát ő küldött két SMS-t is, és hívott is, igaz, senki se vette fel, hogy hát inkább a ház előtt találkozzunk. Aha. Hát kérdem én, ha nem ér el, miért nem azt téelezi fel, hogy nem ért el? Szépen ki kellett volna jönnie a megbeszélt helyre. Na mindegy, kérte, hogy menjek akkor oda. De mivel nem készültem éjszakai keresgélésre, és a környéket se ismertem, persze eltévedtem (mert persze olyan frappánsan sikerült eligazítania, hogy azzal semmire se mentem). 10 perc múlva felhív, hogy hát nagyon várnak. Hát kezit csókolom! Itt már kicsit bepipultam, és letoltam, hogy nem egeszén ezt beszéltük meg, hogy nekem most kovályognom kell a sötétben. Jü, kijönnek elém a hévhez. Ok, megtaláltuk egymást, négyen (!) jöttek megmutatni egy lakást. Nem semmi, jó kis lakás lehet.

Már a telefonban is kérdeztem a kis hölgyet, hogy a  másik lakást (amit novemberben nem tudtam velük megnézni), meg tudná-e a mutatni. A válasz az volt, hogy hát azzal nem ő foglalkozik, de majd ott lesz a kollégája a másik lakás megnézésekor, és akkor leegyeztethetem vele. Na szép, tán nem egy cég? Miért nem beszélik ezt meg egymás közt? Na mindegy, ezt még lenyeltem. Na szóval rohanunk a lakáshoz (mert udvariasan urdvairatlanul közölték, hogy nagyon késésben vannak, úgyhogy szedjem a lábam (!). Ja, és persze letegeztek. Kicsit odavetettem nekik, hogy ha nem variálnak, nem késünk, és közben kiderítettem, hogy miért nem kaptam SMS-eket és miért nem értek el: a kis hölgy ugyanis rossz számot hívott. Arról hívtam, valóban, de céges szám volt, és nem visszahívható számot írt ki. Persze a számom nem kérdezte meg (a gyakorlat, Istenem!), mikor beszéltük. De az is elég lett volna, ha válaszol valamelyikük az e-mail-emre, amiben érdeklődtem a lakásról, ott ugyanis leírtam a telefonszámom. De még a mai napig nem hívtak, sőt, egy válaszlevelet se küldtek. Nagyon profik. Rohanás közben kétszer kérdeztem meg, hogy mikor tudnám megnézni a másik lakást, de egyikük sem tudott segíteni, ott van a telefonszám a hirdetésnél, azt hívjam (!!!!).

Szóval megyünk a lakáshoz, egy nagy, tízemelets ház 5. emeletén van. A kulcs nincs náluk, fel kell csöngetni a gondnoknak, és majd ő odaadja. Felcsöngetnek, és egy hallhatóan nagyon keményen beállított idős nő szól vissza, amin láthatóan meglepődnek. Telefon, hogy most mi van, majd újra csengetés, ekkora már nagyon felmérgesedik a nyanya, úgyhogy keményen elküldi őket melegebb területekre, így többet már nem mernek csengetni. Én eközben remekül mulattam. (Azt meg sem említem, hogy ha ennyire siettek, és én késtem, ők meg a ház előtt voltak, miért nem kérték el a kulcsot akkor, mert legalább emiatt nem kellett volna időt húzni, de hát ugye a profizmus!). A végére kiderült persze, hogy rossz háznál vagyunk, rosszul tudta a házszámot a kis hölgy.

Na, de nem volt messze, végre meglett a gondnok is, felmentünk a lakáshoz. De itt még nem ér véget a történet, nem úgy van ám, hogy csak úgy megnézem a lakást, amit ki akarok venni! A gondnoknak fogalma sem volt, hogy a kulcsok melyik zárhoz valók, kinyitni se sikerült neki, úgyhogy nekem kellett beengednem saját magam a lakásba. A lakás nagyon szépen fel volt újítva, ezzel gond nem volt. Elkezdtem kérdezősködni a rezsiről, és hogy ez volt írva a hirdetésbe, stb. Mindjárt az elején kiderült, hogy a kiscsaj kevesebb közös költséget mondott (nem sokkal, pár száz forinttal), én meg inkább a gondnoknak hittem, elvégre ő szedi be. A fűtésről is derültek ki dolgok (panelház, tehát luxustávfűtés van benne), felvilágosított, hogy nem annyi az ám, hanem inkább a kétszerese. Aha, hát köszönöm szépen (közben ingatlanreferens hősnőnk megszólalni sem tudott). Elköszöntem, hogy megnézzem a másik lakást.

 

4. lakás: = 3.

Lementem a ház elé, hogy felhívjam a tulajt (mert szóltam, hogy késni fogok), és mi derült ki: ugyanarról a lakásról van szó. Ezért szeretem, ha az ügynökök nem mondják meg a pontos címet. Na mindegy, akkor már elbeszélgettünk, megint én nyitottam ajtót (mondtam, hogy ezért már engedményt kérek), aztán végre vége lett a napnak én meg hazajutottam.

A négy címből tehát 2 lakást sikerült is megnéznem. Ígértem valami tanulságot, de most semmi frappáns nem jut eszembe, úgyhogy vonja le mindenki maga.

Címkék: kifakadás lakás albérlet kálvária referens ingatlanügynök

A bejegyzés trackback címe:

https://szallamadar.blog.hu/api/trackback/id/tr36903472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása